A gyakorlásból nincs visszavonulás

始終治まりたる心 – Írja a Heihó Kadensho, amely gondolat Takuan Sóhó írásaira utal vissza. Szabadon fordítva: visszafordulás nélkül, változatlan elmével haladj előre. Ha jól is haladsz, akkor se lassíts amikor fáradt vagy, vagy változás áll be a körülményekben.

Ezeket a gondolatokat különösen fontosnak tartom – nem véletlen. Saját tapasztalataim mondatják azt velem, hogy a folyamatos, és minden körülményektől független gyakorlás egy olyan folyamatosságot alakít ki a saját kendónk kialakítása, vagy inkább megismerése, felszínre hozása során, amely semmivel nem helyettesíthető.

Szerintem mindennek megvan az előnye vagy a hátránya. A kendó ilyen módon való gyakorlása során egyfajta kontinuitás mutatkozik. Ez számomra azt jelenti, hogy ha minden nap kézbe veszem a kardot és gyakorlok, akkor jobban tudok építkezni, mintha ezt mondjuk heti 2-3 alkalommal tenném. Sokkal nagyobb felbontású lencse alatt látom azokat az elemeket, amelyeket csiszolnom kell, és sokkal részletesebb munkát tudok végezni. Bútorként és funkciójában az IKEA bútor és az asztalos remekmű megegyezik, de az előbbiből mégis hiányzik az esszencia és a szabatosság. Én ilyen elveket vallok. De még egyszer mondom: az összeszerelős bútor is megtartja a televíziót. 😉

Arról a legkönnyebb írni amiben éppen benne van az ember. Én is így teszek most, és megosztom veled azt a pár elemet, amelyekre különösen figyelek. Nálam az eredményes vívás alapja az, hogy jól érzem magam a saját kendómban. Ha ez megvan, akkor a saját taktika, és saját szabad mozgás szinte szárnyal. Ha ez a “jól érzés” megvan akkor azt szoktam mondani, hogy “na igen ma ott voltam a tettek mezején”. Ha ez egy edzésen nem tud megvalósulni, és a kamaeomat vagy a lábamat igazgatom, meg lecsúszik a vágás a motodachi fejéről, akkor el kell gondolkozni, hogy valahol elakadás van. Amikor át tud lépni a holtponton az ember, beáll a légzés és a tenouchi, jön a megfelelő izomtónus, akkor készen áll az igazi tanulásra, arra, hogy élesítse az eddig felépített technikát – taktikát. Akkor ott van a határon, ahol hozzátehet még egy kicsit. Ha ez nincs, akkor önmagunk keresése zajlik.

Az egyik nap nagyon sokat vágtam mire rájöttem, hogy a kiemeléskor nem elég erőteljes a bal kezem fogása, így megtöri azt az előfeszített állapotot, amelyből a csípő megtörése nélkül lehet vágni. Ez csak egy példa volt, de ilyen és ehhez hasonló érzések vannak. Néha órák vagy napok kellenek amíg rájön az ember, hogy mi a gond. Általában, ha van valami, akkor az a légzésben is elakadást okoz, és borul a szerkezet… 🙂 Szóval..akármi is van, legalább lélegezz! 😀

A következőkben leírok pár ilyen “fogódzkodót”, amik a jó érzéshez vezetnek. Leírom japánul is, mert nekem például szokott segíteni, ha így is-úgy is látom.

1.左脇を締める

Hidari waki wo shimeru – A bal oldal (könyök és hónalj) lezárása. “Úgy hogy csak egy papírlap férjen be” – mondta a Keishichó egyik mestere. Ez azért nagyon fontos, mert nem fog össze-vissza mozogni a bal kéz, és jöbban középen marad a kard hegye. Úgymond rögzíti a középvonalat, de a csuklót engedi szabadon mozogni. Ami a seme változatosságához, és a kamae dinamikájához fontos.

2.上から握る

Ue kara nigiru – felülrűl fogni a kardot. Ahogyan lezár a bal oldal, természetesen beáll a kard fogása is. Ez a helyes tenouchi. 

3.必要な力を入れる

Hitsuyouna chikara wo ireru – Optimális erővel fogjuk a kardot, mindig az éppen szükséges erőadagolással. Fontos, hogy a fogás nem változik, de a fogás ereje változhat. 

4.肩の力を抜く

Kata no chikara wo nuku – a vállakat ellazítva. Ez a laza és szabad mozgást eredményezi.

5. 溜めを作る

Tame wo tsukuru – Tamét készítünk. Ez így kicsit furcsán hangzik. Tulajdonképpen a kamaeban felhalmozott robbanni képes feszültség, vagy előfeszített helyzet a tame. Mindig hamarabb kell készíteni az ellenfélnél, és mindig a saját ideális távolságban. Minden jó vágás előtt történik egy pillanatra egy kis megállás. Ez a tame. Aki jobban készíti elő, azé lesz a helyzet. Ezt én a bal láb zárásával is társítom. Mindig be kell lépni a saját kedvező helyzetbe, és mindig el kell lépni, amint érezzük, hogy az az ellenfélnek kedvező helyzet. Amint elléptünk, és megbontottuk az esetleges támadásváltás lehetőségét, törekedni kell arra, hogy megint a saját kedvező helyen, és minél hamarabb készítsük az új tamét. Szerintem ez a kendó zenéje.

Lehet, hogy kissé tömörre vagy megmondósra sikerült ez a cikk, de a legnagyobb segítő szándékkal írtam, hátha Te is éppen hasonló gondolatokban vagy. 

Szép napot és jó edzéseket kívánok!