A kendó hazájában jártam - Lukács Marci beszámolója

A 2016-os macedóniai Kendo Európa-bajnokságon junior egyéni kategóriában Komjáti Tamás 2. lett, jómagam pedig 3. helyezést értem el. Mindketten nagyon örültünk a sikeres szereplésnek, nemcsak a saját, hanem egymás eredményének is. Számunkra ez egy óriási élmény volt, mivel 2010 nyara óta mindig egy kategóriában versenyeztünk, és folyton egymást próbáltuk felülmúlni, aztán hat évvel később pedig világversenyen, a magyar válogatott színekben mindketten ott állhattunk a dobogón.

Hazaérkezésünk után egy héttel a Magyar Kendo Szövetség szakmai igazgatója Abe Tetsushi felhívott és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem kimenni Japánba. Persze rögtön azt feleltem rá, hogy igen. Utána abban maradtunk, hogy amint több részletet tud majd mondani az utazásról, akkor majd leülünk a szövetségben és megbeszélünk mindent. Amikor elmondtam szüleimnek a lehetőséget, nagyon örültek neki, mert tudták, hogy ezzel egy álmom válhat valóra, és azt mondták, hogy mindenben támogatni fognak. A telefonbeszélgetés után másfél héttel, Tomival ketten mentünk be a szövetségbe suli után, és mindketten nagyon izgatottak voltunk. Utána Abe szenszejjel és Mihalik Hunorral a Magyar Kendo Szövetség főtitkárával megbeszéltük az utazás időpontját és a kint létünket.

Elmondták, hogy a 4 hetes kint tartózkodásunk alatt Tóth ’Bazsi’ Balázzsal fogunk lakni, és ő fog kint a szárnyai alá venni minket. 2016. június 21-én jött el az utazás napja. Apukám kikísért a reptérre, aztán pedig pár szülői jó tanács után elbúcsúztunk. Kicsit később Tomi is megérkezett, a poggyászok feladása után mindketten készen álltunk arra, hogy elkezdődjön életünk nagy kalandja, leghosszabb utazása. Közel 15 órát utaztunk Japánba, de amikor leszállt a gép kicsit se éreztem magam fáradtnak, mert tudtam, hogy megérkeztem a kendo hazájába, amiről azóta álmodoztam, mióta bambuszkardot vettem a kezembe. Bazsi várt minket a reptéren és elindultunk a szállásunkra. Nagyon örültünk egymásnak rég nem találkoztunk már.

Amint megérkeztünk Bazsihoz, átöltöztünk és első utunk azonnal Ujiie szenszej irodájába vezetett. Ott Bazsi bemutatott minket. Ujiie szenszej megkérdezte, hogy milyen volt az utazás és hogy tetszik nekünk Tokió, beszélgetésünket pedig azzal zárta, hogy reméli az esti edzésen már fogunk majd vívni. Hazamentünk, pihentünk egy kicsit utána pedig a felszerelésünkkel együtt elindultunk a terembe, hogy előkészüljünk az edzésre. Az első edzés nagyon jól sikerült a Kokushikan Egyetemen. A diákok nagyon kedvesek voltak velünk és segítőkészek. Az edzésen sikerült vívnunk Ujiie mesterrel is. Meghajtott minket jól elfáradtunk a végére, de örök élmény maradt ez mindkettőnknek.

Az edzés után Bazsi elvitt minket Nagayamába vacsorázni és megbeszéltük az első napi élményinket és észrevételeinket. Hazafelé pedig Bazsi felvázolta nekünk, hogy hova fogunk menni, edzeni és, hogy miként fognak a napjaink telni.

 Ezek után a napjaink eléggé hasonlóan teltek. Reggel korán kelés, edzés utána reggeli, pihenés, ebéd aztán este újra edzés és utána egy nagy vacsora és alvás, hogy másnap legyen elég energiánk végigcsinálni a napot. Kinn tartózkodásunk alatt sikerült meglátogatni két középiskolát is, hogy megnézzük, miként edzenek a velünk hasonló korú gyerekek.

A második héten az Ikubukan középiskola vendégszeretetét élvezhettük. Itt két nagyon erős technikai edzésen vettünk részt. Kifejezetten tetszett nekem az a csapatszellem, ami ebben a dódzsóban volt. A harmadik héten pedig a Kokushikan középiskolát látogattuk meg. Itt életem két legkeményebb állóképességi edzésén vettem részt. Itt is nagyon jó volt látni, ahogy a diákok együtt mozogtak, és amikor nagyon fáradtam akkor se hagytak, hanem bíztattak és húztak magukkal. Ez nagyon sokat segített abban, hogy végigcsináljam az edzés legnehezebb részeit is. Edzés után a csapatkapitány és pár diák megmutatta hol élnek és közös vacsorával zártuk a napot.

Megnéztük az egyetemi Országos Egyéni Bajnokságot, amit a Budókanban rendeztek. Óriási az aréna több percig csak tátott szájjal gyönyörködni tudtam benne. Verseny nagyon magas színvonalú volt. 6 pályán rendezték meg több 100 versenyzővel. Japán legjobb férfi és női egyetemistái voltak tőlünk pár méterre. Látványos meccseket és ipponokat láthattunk. Különösen élveztem, hogy a Kokushikan egyetem szektorában ülhettem és együtt szurkolhattam a diákokkal és a mesterekkel a versenyzőknek. Nagyon tetszett, hogy a verseny után feljöttek a versenyzők a szektorba és megköszönték a bíztatást.

Bevallom, kiutazásom előtt az egyetlen dolog, amitől féltem a japán konyha volt. Ezelőtt még nem nagyon ettem japán ételeket, de hallottam, hogy gyakran előfordul a nyers hal. Márpedig én nem nagyon vagyok oda a halért. Három hetes kinn tartózkodásom alatt azt kell, hogy mondjam pozitívan csalódtam a japán konyhában, nagyon finom ételeket ettem mindig jóllaktam.

Összességében utazásom során nagyon jól éreztem magam. Sok dolgot tanultam és remélem, hogy a jövőben tudom majd kamatoztatni. Ez egy óriási élmény volt számomra. Sok erős szenszejjel és kendókával találkoztam egyaránt. Azt tudom mondani, hogy ez az út csak még biztosabbá tett engem abban, hogy egyszer, ha lesz lehetőségem Japánba hosszabb időre kimenni kendózni, akkor ne habozzak a döntéssel kapcsolatban. Legvégül pedig köszönöm mindenkinek, aki munkájával és támogatásával segítette azt, hogy egy álmom váljon valóra. HAJRÁ MAGYAROK!

 

Lukács Marcell