A reihó és az aiki a kendóedzésen

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a japán kultúrának így a kendónak is nagyon fontos része a mesterek, edzőtársak tisztelete és a fegyelem. Az európai kultúrában talán túlzásnak és furcsának tűnhet, hogy megannyi apró részletre kell odafigyelni onnantól kezdve, hogy beléptünk a dódzsóba, egészen annak elhagyásáig. Egy idő után a mindennapi életben is elkezdjük tapasztalni ennek a fokozott fegyelemnek a jótékony hatásait. Kérdés az, hogy mi értelme van ennek a rengeteg apró elemnek és hogy valóban fontosak-e? A következő írással erre a kérdésre igyekszem választ adni.

A dódzsó szót a következőképpen szokták definiálni: a sugyó gyakorlásának helyszíne. Tehát a hely, ahol gyakorlunk. Ez a helyszín Magyarországon a kendó esetében általában egy iskola tornatermét jelenti. Onnantól, hogy beléptünk a dódzsóba, rengeteg dologra kell odafigyelnünk, és amíg ez nem válik természetessé, hatalmas energia befektetést igényel. Ezért a kezdő gyakorlóknak hatványozottan nagyobb szellemi megterhelést is jelenthetnek az edzések.

A礼法reihó japánul szó szerint az udvariasság módját, módszerét jelenti. Kezdetben ez egy megtanulandó szabályrendszer, amelyet pontosan kell végrehajtani, és meg kell követelni a gyakorlóktól. Kiemelkedő szerepe van az edzés légkörének megteremtésében, és olyan formába tereli a gyakorlást, amelytől a tanulás a lehető leghatékonyabban tud működni. Általánosan két fajtája van: az állásban (立礼 – ritsurei) és ülésben (座礼 – zarei) végrehajtott reihó.

Például:

  • dózsóba lépéskor,
  • sorakozó, edzéskezdés,
  • edzés közben, gyakorlatok között,
  • edzés végén,
  • dódzsó elhagyásakor.



A kendó edzésen mindennek megvan a maga helye és ideje. Célszerű, ha úgy fogjuk fel, hogy nem csak az egyes gyakorlatelemek végrehajtása, hanem maga az edzésen történő részvétel, az edzés egésze jelenti a gyakorlást. Tehát pédául két kirikaeshi között nem fekszem le a sarokba, vagy nem támaszkodom a falnak, hanem odafigyelek minden mozzanatra, akár várakozás közben is. Ideális, ha a lehető legkevesebb az üresjárat, tehát miden tudatosan történik a jelen pillanatra koncentrálva. Ebben segít a reihó, és ahogyan egyre többet gyakorlunk, úgy alakul át a kívülről irányított formai megfelelésből egyfajta belső fegyelemmé, amely helyes mederbe tereli a koncentrációt, így segítve magát a gyakorlást és a vívást is. Ha egy dódzsóban, kendó klubban jelen van ez a fajta rend, akkor az adott helyen gyakorlók kendóján is meg fog látszódni az összeszedettség, ami pedig valószínűleg eredményességet hoz.

Ujiie mester számtalanszor emlegette az 合気 aiki fogalmát. Biztosan ismerős nektek is az aikidóból. Ebben a kontextusban az „együttes kedv”, „együttes atmoszféra”, „összehangoltság” szavakat használnám a fordítására. Az aiki mind edzésvezetési, edzésmódszertani, és taktikai szempontból is fontos fogalom.

Az aiki mint edzésvezetési szempont

A kendó edzés jobb esetben is legalább két ember között, de inkább kisebb csoportban (hazánkban) történik. A másik gyakorlóra, edzéspartnerre történő odafigyelés alapvető szempont. A kezdők hajlamosak nem egyszerre meghajolni, vagy nem teljesen szembeállni a gyakorlótárssal, esetleg nem a terem közepén kamaeba állni. Apró dolgok ezek, amelyek rontják az edzés minőségét, ezért keményen figyelmeztetni kell mindenkit, aki ilyesfajta hibát vét. Fontos, hogy ne csak magunkra, hanem a partnerre is odafigyeljünk, így a dódzsóban történő mozgás rendezett lesz, tehát javulnak a gyakorlás körülményei és könnyebb koncentrálni.

Az aiki mint edzésmódszertani szempont

Itt jelenik meg a motodachi szerep fontossága. A motodachit szabad fordításban ’gyakoroltató’-nak mondanám, tehát az az edzéspartner, akin az adott gyakorlatot vagy technikát végrehajtjuk. Egy dódzsó színvonalát ügyes motodachikkal lehet nagyon jól emelni, akik általában magasabb fokozatú képzett kendósok. Jól kell ismerniük a helyes távolságot és időzítést, illetve megfelelően kell tudniuk mutatni a támadási felületeket. A motodachi feladatra tanítás legalább olyan fontos, mint a hétköznapi értelemben vett gyakorlatok elvégzése. Egyik nincs a másik nélkül.

Az aiki mint taktikai szempont

Amikor Ujiie mester tanított az aiki-ról, erről a szempontról beszélt a legtöbbet. A vívás közben rá kell éreznünk a másik fél hangulatára, légzésére, mozgására. Ez a képesség nagyon fontos. Meg kell tanulni ráhangolódni, együtt mozogni, illetve megtörve a ritmust megzavarni az ellenfelünket. Így meg tudjuk szerezni az irányítást a másik kendója fölött egy-egy pillanatra, és ha ügyesen használjuk ki a helyzetet, akkor találatot tudunk elérni.

A gyakorlónak és a motodachinak is jól kell ismernie az aikit. A gyakorlónak helyesen kell felmérnie azokat a pillanatokat, amikor együtt mozdul vele a motodachi és alkalma nyílik találatot elérni, míg a motodachinak tudnia kell ilyen helyzeteket teremteni!




A kendó gyakorlás egyik elengedhetetlen eleme a tisztelet. Tiszteljük az edzéspartnereinket, és magunkat is. Ezzel megadjuk a segítséget, lehetőséget, hogy a lehető legmagasabb színvonalú edzésmunkát vigyük véghez.

Végezetül egy japán tanítás, amelynek olvasata „hoho kore dódzsó”:

「歩々是道場」

Ez a mondás azt jelenti, hogy ha megfelelően igyekszünk, akkor akárhol is legyünk, akármilyen helyszín alkalmas arra, hogy önmagunkat fejlesztő dódzsóvá tegyük.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük