Innováció a modern sportban a japán hagyomány segítségével

 

 

November 15-én az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem a [XXI. századi feladatok -Hatékony módszerek a vezetők, edzők és a játékosok felkészítésében, képzésében] c. konferencián. Az előadásommal az volt a cél, hogy bemutassam: a japánok mit csinálnak másképpen, és miben különbözik a szemléletük az európai, vagy esetleg a magyar emberétől, és esetleg olyan módszereket ismertessek, amelyek előnyére válhatnak a hazai sportnak.

Az előadásra fél óra állt rendelkezésemre. Rengeteg dolog jutott az eszembe először, és nagyon nehéz volt kiválasztani a vezérfonalat. A fő kérdés: hogyan tud segíteni nekünk a japán gondolkodás? Úgy éreztem, hogy a harcos hagyományon, és a harchoz szükséges optimális tudatállapoton keresztül a ‘KI’ fogalmával meg tudom ragadni az attitűdöt, amely manapság a japánok életének számos területén érezhető.

A buddhista, taoista és harcos elegy, valamint a sugyó elmélete alsó hangon is 800 éven keresztül érlelődött a szigetországban. Ennek számos összetevőjét ki lehetne emelni.

Kigondoltam tehát, hogy az attidűd fogalmát járom körbe, a japán emberek hozzáállását az élethez, ehhez pedig a ’KI’-t, és jelentésének dimenzióit hívom segítségül. Magyarázatához pedig az elmúlt év kutatásának tárgyát a Heihó kadenshot, amely röviddel a Sengoku jidai háborús időszaka (1467-1591) után íródott (1632), így közvetlenül a harctérről származó tapasztalatok alapján ad magyarázatot az ideális elmeállapotra a zen buddhizmus fogalmain keresztül.

Yagyú Munenori könyve a tudományosság megszületése előtt íródott, és azért érdekes a vizsgálata, mert nem mond ki feltétlenül új ismereteket a tudatról egy mai képzett pszichológus számára, viszont mindenképpen új fénybe helyezi, más nézőpontból szemléli azt. Ezáltal segíthet újabb módszereket találni. Fönnmaradása pedig kétségkívül bizonyíték erejű a hatékonyságát tekintve.

Miben tudnak tehát segíteni a szamurájok, például a kézilabdásoknak? A kézilabdások nem karddal vívják harcukat a pályán, így sem taktikai és főleg nem technikai tanácsokkal nem szolgálhatunk nekik, annál inkább viszont lelki tanácsokkal a tudat képzésének egyfajta modelljével.

A kiváló kardvívók, köztük Munenori is, rájöttek arra, hogy az élet-halál harcban nem a technikai hiányosság a fő meghatározó, hanem a nyomás alatt fellépő pszichés probléma. Mikor az embernek az élete forog kockán, az elméjében megjelennek bizonyos zavaró tényezők (gondolatok, érzelmek). Rájöttek, hogy ezeknek hatása van a mozgásra, pontosságra, amin bizony az életük is múlhat.

Számomra kísérteties volt a hasonlóság a fenti jelenség és például egy BL döntő utolsó perceinek döntéshelyzetében fellépő lelki nyomás leírása között. Mindkettő sikerességét alapvetően meghatározza, hogy mennyire tud az egyén illetve a csapat pszichés nyomás alatt csúcsteljesítményt nyújtani.

A Heihó kadensho többek között olyan fogásokra is tanít, amelyek a harc közben elérendő ideális tudatállapotra irányulnak.

A Heihó kadensho tudat-elméletének /shinpóron/ egy általam egyszerűsített változatát mutattam be.  Munenori felismerte a koncentrációt negatív irányba befolyásoló tényezőket élet halál helyzetben. Ezeket pedig a harcművészet betegségeinek nevezte. 

Szerintem a fent leírtak egy élsportolónak sem ismeretlen érzések, vagy gondolatok. Mindannyian találkozunk ezekkel akkor, amikor teljesítenünk, bizonyítanunk kell. Nem is feltétlenül csak sportban, hanem a élet más területein is.  

Úgy gondolta az író, hogy az ezektől a ‘betegségektől’ mentes elme jelenti az ideális tudatállapotot. Kérdés, hogy hogyan tudjuk ilyen állapotban tartani az elménket. Ehhez szükséges körülírni magát a megfelelő tudatállapotot is. Érdekes, hogy Munenori nem akarta megmondani a ‘tutit’ és nem is törekedett arra, hogy egy szóval, vagy fogalommal írja le ezt. Több megnevezést is találunk rá, amelyek hasonlítanak egymásra, árnyalatnyi különbségek vannak közöttük, ezáltal több dimenzióban jelenítik meg azt. 

Ezek közül kettőt választottam ki: a heidzsóshint és a mushint.

A heidzsóshin jelentése: hétköznapi/általános elme. A nyugodt hétköznapok során ideális állapotban nem jelentkeznek a kellemetlen, zavaró érzések/gondolatok. Így az lenne az ideális, ha a hétköznapi tudatállapot és a harcos tudatállapot közeledne egymáshoz. A harcban zavartalan elmével, a békében harcra kész elmével létezünk. Végezetül eggyé válik a kettő.

A mushin jelentése: elme nélküliség, szabadabb fordításban gondolat nélküli elme vagy elme nélküli elme. A kendóban sokszor használjuk. Például: ‘sikerült mushinnal vágni!’ Ezt olyankor mondjuk, amikor egy technika, vagy vágás csak úgy ’kijött’, ’elsült’ és sokszor nem is emlékszünk rá, hogy az hogyan történt.

[MEGJEGYÉS – idézném Csíkszentmihályit: A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik.

Jellemzői: 

  1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok
  2. a tudat erős fókuszáltsága
  3. az öntudatosság tudatos észlelésének feloldódása; az Én-tudat eltűnik(zen érzés).
  4. az időérzékelés megszűnik
  5. azonnali válasz a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre (visszacsatol)
  6. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz, éppen jó)
  7. a szituáció feletti kontroll föladása – nem fél a menet alakulásától, a jelen a lényeg
  8. a tevékenység belülről jutalmaz, siker élmény, ezért nem megterhelő
  9. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, azonosul vele.

A flow-élményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.

Zenészek, sportolók tipikusan átélhetik a flow-t a munkájuk során, de szoftverfejlesztők és részvénytőzsdei kereskedők is számot adtak már a jelenségről. Emellett a több keleti vallás által is tanított „egységérzés”, azaz az univerzummal való eggyé válás érzése is legalábbis roppant közeli rokona a Csíkszentmihályi által flow-ként leírt állapotnak.]

 Kicsit viccesen fogalmazva, a japánoknak már 400 évvel ezelőtt megvoltak a fogalmaik a flow-élményre. Legalábbis sok átfedés érezhető. Ez azért roppant érdekes, mert új megvilágításból tanulmányozhatjuk a már ismert fogalmakat, így esetleg még többet adhatunk hozzá, és módszertani fejlesztés szempontjából is segítségünkre lehet.

Az előadásban Munenori elmetérképét igyekeztem úgy magyarázni, hogy az a zen budhizmust nem ismerők számára érthető legyen. 

A ‘SHIN’ és a ‘KI’ fogalmát fejtettem ki.

Egyszerűen és világosan:

SHIN: elme, gondolat és érzelem, minden ami belül, bennünk van. 

KI: attitűd és a hangulat, energia, légkör. Az elme megnyilvánulása a külső világ felé. 

Yagyú Munenorira nagy hatással volt Takuan Szóhó írása a Fudócsi shinmjóroku /magyarul megjelent: Takuan SZÓHÓ: A korlátaitól megszabadult elme: A zen mesterének írásai a kard mesteréhez, ford. és szerk. GAJDOS László, MX Bt., Budapest, 1997./. Ezt sok helyen lehet érezni a Heihó kadensoban is. 

Rengeteg helyen, és sok példával utal arra, hogy a mozgásban maradás, az elme folytonos mozgása, és ’sehol le nem ragadása’ a ’titok’, illetve az ideális. Véleményem szerint ez szerves kapcsolatban áll magával a cselekmény gördülékenységével. Gyakorlatiasan: akció-reakció-majd újabb akció amíg találatot, ippont, vagy gólt nem érünk el. Itt sem szabad elgondolkozni, vagy tétovázni, hanem menni kell tovább, mozogni, képviselni a saját stílust és attitűdöt, nem megtörve, kivárva vagy inkább megérezve az alkalmas pillanatot.

 [MEGJEGYZÉS – számtalan egyéb fogalom is kapcsolódik ehhez, amelyek még jobban kibontják a jelenséget. Ezek az észlelés módjait, támadás ritmusát…stb. írják le. Például: helyes tekintet (metsuke), kivárás és támadás ritmusa amelyet az ősi taoista jin-jang elmélettel köt össze…stb. Ezekre idő hiányában nem tértem ki. Mind-mind nemhogy külön előadást, hanem előadás sorozatot igényelne!]

Röviden szólva Munenori szerint a megtorpanás egyenlő a halállal. Úgy is fogalmaz, hogy a kard, amely megáll, az halott kard (shinitachi).

Úgy gondolom, hogy a mozgásban maradás, vagy a ‘nem megtorpanás’ szoros kapcsolatban áll a helyes és folyamatos légzéssel. Ehhez pedig a kendósoknak rendelkezésre áll a ’KI’ egyfajta használata a ‘KIAI’. Amit leegyszerűsítve kiáltásnak is nevezhetünk, ám lényegesen több annál.

A dián tudatosan a ‘misztikus csi-energia’ megnevezést használtam azzal a szándékkal, hogy felhívjam a figyelmet a körülötte kialakult misztikus ködre. A nyugati tudomány még nem is olyan régen viszonylag elutasítóan kezelte ezt a fogalmat. Ezért igyekeztem jobban megfogható magyarázattal szolgálni.

Bár az energia is találó szó a fordítására, mégis szívesebben használnám a következő szavakat vagy szóösszetételeket, amelyekben szerepel: hangulat, attitűd, atmoszféra, levegő. Ha átgondoljuk, itt tetten érhető a keleti gondolkodásmód, amelyben a légzés és az életenergia szerves kapcsolatban állnak egymással.

Eddigi tapasztalataim alapján a következőre jutottam (ez kendósok számára nem újdonság): a légzéssel illetve speciális légzéssel (kiáltás, hangkipréselés) képesek vagyunk egyfajta energikusságot teremteni, létrehozni az attitűdöt, előfeszített állapotot,  amely pedig a figyelmet és koncentrációt kifelé irányítja a jelenbe, így könnyebb a mozgás és a cselekvés, a zavaró tényezők pedig a háttérben maradnak.

A kiáltással, KIAI-al elébe megyünk a zavaró gondolatoknak. Amint elkezdődik a mérkőzés, törekszünk megteremteni a saját attitűdöt, felnyomjuk a hangerőt, vagy éppen felpörgetjük a motor fordulatszámát és ezzel ‘felborzoljuk a kedélyeket’. Módszer arra, hogy a ‘saját malmunkra hajtsuk a vizet’. Ezzel ideális esetben megragadjuk a kezdeményezést, így irányítva a cselekményeket. 




Ezt az elvet tudatosan, vagy nem tudatosan az élet más területein is használják a japánok. A Kokushikan Egyetemen sokszor hallottam: ha fáradt vagy, kiabálj, ha nem megy, vagy nincs kedved edzeni, kiabálj hangosabban, tegyél bele még több KIAI-t!

Azt vettem észre, hogy az elme zavaró tényezőit kiáltással, szebben szólva hangkiadással orvosolják. Ezt láthatjuk például japán munkahelyeken, ahol  a napot dallamos számolással fűszerezett reggeli tornával indítják, vagy a kocsmáikban (izakaya), ahol majdnem énekelve adja  le az alkalmazott a rendelést a pult mögé. Az animékről nem is beszélve,  ahol a kiabálás mellé rendszerint valamifajta fényburok vagy aura is párosul (Son Goku! ;).

Tehát ez a módszer egy életet segítő metódus is, amely kapaszkodó a jelen megéléséhez. Talán ez lehet a kulcs az egyéni és csapat flow élmény kialakításához és a csúcsteljesítmény eléréséhez. 

Fontos kérdés lesz a továbbiakban, hogy hogyan lehet mindezt fejleszteni a kendó mellett egyéb sportágakban. Erre a kendónak már számos módszere van, amelyek évszázadokon át csiszolódva kerültek a mai formájukba (pl.: kirikaeshi, kakarigeiko…stb). Emellett neves kendóedzők kidolgoztak már olyan, máig ‘titkos tudásnak’ számító súlyzós gyakorlatokat tudatos légzéstechnikával kombinálva, amelyek bámulatos módon képesek fejleszteni ezt a fajta képességet. Itt látható az ösvény, amire lépve a speciális gyakorlatainkat az egyéb sportágak számára is hasznossá tehetjük.

Az előttem elhangzott előadásban a Magyar Jóga Szövetség elnöke számolt be a légzéskutatás izgalmas eredményeiről, és számos, szinte ijesztő hasonlóságot véltem felfedezni a kendóban tapasztaltakkal. Így további kutatásokkal tudományosan is mélyebbre lehet ásni majd a KIAI, az optimális tudatállapot és a gazdaságos energiafelhasználás kapcsolatának vizsgálatában.

Az előadásom további részében a reihóról beszéltem. Ezt azért nem fejtem ki, mert egy előző cikkben már olvashattatok róla.

A záró mondatokban pedig igyekeztem innovációs lehetőségeket kínálni más sportoknak is a felvázolt modell alapján: a labda mint önfejlesztés eszköze, a tudatos hang és légzéshasználat, a folyamatos pszichés nyomás fenntartása és fokozása, illetve a sportpálya felfogása dódzsóként.

Előadásom végén kifejtettem, hogy a japánok bármivel is foglalkoznak, a teljes személyiségüket igyekeznek általa fejleszteni, visszaforgatva ezt az élet más területeire is.

A tradíció szerint a dódzsóban tartózkodásnak a lehető legkoncentráltabbnak kell lennie. Azt a fajta teljesítőképességet fejlesztik, amit a lehető legrosszabb állapotban is képesek vagyunk előhúzni. A hagyományos japán  gondolkodás szerint igazán akkor vagyunk birtokosai a tudásnak, ha álmunkból felkeltve, másnaposan, vagy esetleg betegen is ugyanúgy tudunk vívni, mint normális állapotban. A magas szintű kendó ennek a fejlesztését tűzi ki céljaként, és kevésbé, illetve másképp foglalkozik a sportszakemberek gondolkodásában központi szereppel rendelkező formaidőzítéssel. Ezek mind-mind érdekes és kifejtendő témát jelentenek a jövőre nézve.

Végezetül egy idézet E. Fromm – D.T. Suzuki Zen-buddhizmus és pszichoanalízis c. könyvéből:

…mit tanácsol Takuan kardvívótanítványának, Jagjú Tadzsima no Kaminak.

Takuan tanácsa jórészt abban merül ki, hogy lelkünket mindig az “áramlás” állapotában kell tartani, mert ha megtorpan, az áram megszakad, s ez a megszakítás sérülést okoz a lélek épségén. A kardvívó esetében ez a halált jelenti. Az érzék foltja elsötétíti az ember elsődleges pradnyájának tükrét, s az intellektuális fontolgatás útjába áll természetes aktivitásának. A pradnyá, amit Takuan “mozdíthatatlan pradnyának” hív, az irányítója minden belső és külső mozdulatunknak, s ha akadályt gördítenek az útjába, a tudatos elme elakad, s a kard, figyelmen kívül hagyva a “mozdíthatatlan pradnyának” – vagyis a mi tudattalanunknak – veleszületett, szabad, spontán irányító tevékenységét, a vívóművészet tudatosan elsajátított technikájának kezd engedelmeskedni. A pradnyá a mozdíthatatlan mozgató, amely tudatunk területén működik tudattalanul…” 

 

Tóth Balázs

Felhasznált irodalom:

E. FROMM – D.T. SUZUKI: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis, Gyomaendrőd: Helikon, 1989.

KATÓ Junichi: Heihó Kadensho ni manabu, Tokió: Nippon Budókan, 2012.

KÁRPÁTI G. (szerk.): Miyamoto Musashi „A nyughatatalan géniusz” Az öt elem könyve, Budapest: Szenzár, 2004.

MIYAMOTO M. (Watanabe I. szerk.): Go rin no sho, Tokyo: Iwanami shoten, 1999. (31. kiadás)

SZAKAI T.: A japán kendó története, Budapest: Budo Kulturális Fórum, 2014.

YAGYU M. (Watanabe I. szerk.): Heihou kadensho, Tokyo: Iwnami shoten, 2015. (25.kiadás)

YAMAJI Masanori: Sugjó: ’’Test és lélek edzése’’A japán kultúrtörténet egy sajátosságáról, Budapest: Keletkutatás, 1993.