Július utolsó hete

Bevallom őszintén, hogy kicsit előredolgozok ezzel a bejegyzéssel, mert akármelyik pillanatban megszülethet a kislányom. 🙂 Az elmúlt héten már csak kiadós sétákat tettünk, és jó nagyokat ettünk. Ezen kívül én természetesen folytattam az edzéseimet is.

Az egyik érdekes aspektus amelyen gondolkoztam, az az volt, hogy mennyire fontos a folyamatos gyakorlás. Ehhez természetesen figyelni kell a testre, hogy megfelelő állapotban tartsuk, és hozzá legyen szoktatva a terheléshez. A folyamatos, akár mindennapos gyakorlással, esetleg edzésnapló vezetéssel úgymond folyamatosan és tudatosan tudunk haladni a saját kendónk fejlesztésében. Minden nap fel tudjuk venni a fonalat, és folytatni a technika és taktika tökéletesítését.

Szerintem nagyon fontos, hogy tiszteljük és szeressük a testünket, ahhoz, hogy kiszolgálja ezeket az “igényinket”. Ezalatt az egészséges táplálkozást, folyadékbevitelt, alvást és szórakozást, lazítást értem. Téves elképzelés, hogy a nagy eredmények kizárólag szenvedéssel születnek. Végig jól érezve magunkat is lehet nagyon keményen edzeni. 🙂

A japán macskák szeretik a büdös ment 😀

Tráser Tomi a következő kérdést vetette fel az előző bejegyzés kapcsán:

Az előző bejegyzésben ezt írtam:

“Kérdés az is, hogy ki mennyire van tisztában azzal, hogy mi is vagy milyen is az ő saját kendója…”

Erre Oszi a következőképpen írt:
“Ennek a megtapasztalásáról írhatnál. Van arra valamifajta objektív mérce hogy mit ér a kendód?
Azon kívül, hogy elmész más dojokba és ha nyersz akkor sokat érsz, ha vesztesz akkor meg menj haza gyakorolni… “

A következőket tapasztaltam: ha egy adott közegben edz az ember és viszonylag hasonló edzésmenüt végez, akkor hozzászokik ahhoz a stílushoz, adott ellenfelekhez, és úgymond lesz egy elképzelése a saját kendójáról. Ez nagyon fontos, de érdemes néha elmenni, és próbára tenni ezeket az elképzeléseket. Kérdés, hogy ha teljesen szokatlan körülményekkel találkozik az ember, akkor mi az, amihez nyúlni tud, mit tud előkapni a zsebéből a helyzet kezelésére.

Úgy fogalmaznék, hogy középen tud-e maradni, vagy kibillen az egyensúlyból?

Erre nem tudok mást írni, minthogy menni kell és megtapasztalni ezeket, és nyitottan fogadni a tapasztalatokat, és beépíteni. Nem félve a hibázástól, de mindent beleadva gyakorolni.

Szerintem mindenki kendója ugyanannyit ér, és mindenkire szükség van, hogy minél színesebb és változatosabb legyen e kendó világa. Fontos látni azt, hogy minél jobban beleadja magát az egyén, annál jobban emeli a közösséget.

Ajánlom figyelmetekbe egyébként az augusztusi Heihó Magazint, amelyben ezt a témát Hayashi Tatsuo 8.danos mester is körüljárja.

Egyébként most a saját gyakrolásomban arra figyelek, hogy minden pillanatban előrébb tudjak járni az ellenfélnél. Illetve a saját középvonalamat megtartsam. Olvastam egy nagyon jó cikket a legutóbbi Kendo Jidai magazinban, amelyben a Tokiói Rendőrség egyik mestere Onda senesei említi a TAME fogalmát, illetve a bal kéz lezárását (hogy csak egy vékony papír férjen be a törzs bal oldala és a kar közé) a kamae során. Kipróbáltam, hogy még kevesebbet mozgatom a bal karomat, és leszorítva tartom bármi áron. Ha fenyegetést érzek, akkor lábbal mozgok, illetve csak a bal csuklót használom. Nagyon hasznos!

Mára ennyit!

Szép napot, jó gyakorlást kívánok nektek!