Menni, tanulni...

A múlt héten a Kokushikanon edzettem továbbra is, csütörtökön pedig ellátogattam az Ómoriban lévő Tókei Budókanba, ahová Abe sensei egyik barátja jár edzeni. 

A hétköznapjaimat úgy építem fel, hogy minden nap tudjak menni edzeni, vagy egyedül suburizok/tréningezek. A leghatékonyabb mozgás kialakítására törekszem, és ezzel kapcsolatban észrevettem egy nagyon fontos dolgot. Mégpedig azt, hogy mennyire lényeges még itt Japánban is minél többfajta vívóval találkozni, és többfajta ingernek kitennem magamat. 

Egyszerűen fogalmazva az az építmény a legerősebb és legstrapabíróbb amelyik minden irányból fújó széllel szemben vagy földrengéssel szemben meg van erősítve, edzve. Aki csak egyfajta stílushoz van szokva, azt egy teljesen mást stílust képviselő vívó úgy el fogja kalapálni, mint annak rendje, még ha nem is vív olyan “szépen”.

Nagyon vártam már, hogy a Tókei-be mehessek, mert Toyomura mesterről már sok videót láttam, és nagyon tetszett a kendója. Nagyon technikásan vív, és mindig kontaktusban van az ellenfél kardjával. Más stílus, mint amit az Egyetemen megszoktam. A dódzsóban nagyon meleg volt, amely hozzásegített ahhoz, hogy egy pillanat alatt megfeledkezzek a fölösleges befektetett energiákról, és csak úgy mozogjak, ahogy szükséges. Érdekes testélmények kapcsolhatók ehhez, ugyanis ahogy fárad az ember, egyre jobban kezdi használni a testközéppontját, a csípőjét (a haráját), és lazulnak le a vállai. A bal láb tónusba helyezésének módja, és a jobb láb hatékony előrelendítésének módja automatikusan érződik. Nem kell rajta agyalni. (ez a tudatállapot segíthet talán a flow élményhez verseny közben…)

Edzés után a Tókei kendósaival (mellettem balra Toyomura sensei)

Mindez a taktikához a folyamatos figyelemmel kapcsolható. Egyszerű (legalábbis leírva :D): mikor indulok, és mikor tartom meg magam türelemmel. Ennek természetesen rengeteg formája lehet a seme a távolság és a használt technikák tükrében.

Lényeg a lényeg, hogy Toyomura mester mindig megtalálta azt a rést ahol én nem figyeltem, és ki is használta. Régen kaptam már ennyit. Éreztem közben, hogy nem baj, most ennek van itt az ideje, a lényeg, hogy próbáljak meg mindent. Tulajdonképpen a vágások utáni figyelem fenntartására és a sikertelen vágás utáni zanshin hatékony felhasználására tanított.

A videón Toyomura mestert láthatjátok háttal az egyik Kiotó Taikai-on.

Létezik egy olyan fogalom a kendóban, hogy: EN WO KIRANAI. Ez azt jelenti, hogy nem szakítjuk meg a vívás menetét, és mindig ott vagyunk, koncentrálunk, készenlétben, tehát: igazi kamaeban!

A jövő héten találkozom Bárány Tibivel itt Tokióban, aki beszámol nekem a VB bírói szemináriumról. A beszélgetésünk majd a szeptemberi Heihóban jelenik meg!

Ne feledjétek, a Heihó Magazin számait továbbra is elérhetitek a Kendó Kultúra oldalán!