Szemelvények a Heihó Kadensho-ból II. – Megszabadulni a zavaró gondolatoktól

病気のこと – A betegségekről[1]

Céltudatosan csupán (csak) a győzelemre gondolni betegség. Csak a 兵法heihó[2] használatára gondolni szintén betegség. A vágy arra, hogy megmutasd mindazt, amit tanultál, csak támadni vagy az ellenfélre várni szintén betegség. Megrögzötten arra gondolni, hogy elűzzük ezeket a betegségeket, az is betegséget jelent.

Minden, ami az elmében rögzül, és ott leragad, az betegséget jelent. Ezek a különböző betegségek mind az elmében vannak. Ki kell űzni őket, és tisztán, rendben kell tartani a szívedet.

 

病をさるに初重/しよじゅう/・後重/ごじゆう/の心持ある事 – A betegségek elhagyásának megértése – bevezető és elmélyült szint

 

Bevezető szint

Gondolaton keresztül a gondolat-nélküliségig, ragaszkodáson keresztül a ragaszkodás-nélküliségig. 念に渉って無念、着に渉って無着, Nen ni watatte munen, chaku ni watatte muchaku.

Lényeges: a betegség kiűzésére gondolni maga is gondolat. Az elmében megjelenő betegség kiűzése egy gondolat, és valójában egy gondolaton keresztül történik. Csupán és kizárólag egy dologra gondolni is betegség.

A betegség kiűzésére gondolni is csupán egy gondolat. De a gondolat használatával kiűzheted a gondolatokat, s így a gondolatokat eldobva elkerülhetsz a gondolat-nélküliség állapotába: 無念, munen.

Így mondják azt, hogy: gondolaton keresztül a gondolat-nélküliségig. (念に渉って無念, nen ni watatte munen). Ha egy gondolattal ki tudod űzni a zavaró gondolataidat (betegségek), utána mind a zavaró gondolatok, mind, pedig amit használtál, hogy ezeket kiűzd, eltűnnek majd.

Ehhez hasonlít például az, ha egy éket használunk arra, hogy egy másik éket kiüssünk a helyéről. Ha beütsz egy éket oda, ahová a másik beszorult, akkor az meglazul, és kijön. Ha kiszedtük az eredeti éket, akkor természetesen a kilazításra használt ék sem marad benn.

Ha ki akarod űzni a betegséget, akkor az erre használt gondolat sem marad hátra, és ezt nevezik úgy, hogy a gondolatot használva elérkezünk a nem gondolat állapotába, illetve gondolaton keresztül a gondolat-nélküliséghez.

Lehet a betegség ragaszkodás is. A betegség (ragaszkodás) kiűzéséhez való ragaszkodással megszüntethető a betegség, és maga az eredeti kötődés is eltűnik. Ezt nevezik úgy, hogy ragaszkodáson keresztül elérni a nem ragaszkodásig: 着に渉って無着, chaku ni watatte muchaku.

Elmélyült szint

Az elmélyült szinten a betegség kiűzése annak a gondolatnak a hiányában rejlik, ami csak arra gondol, hogy ezt megtegye. Betegséget jelent a betegség kiűzésére történő gondolás is. Ha rábízod magad a betegségre, hagyod a zavaró gondolatokat és elvegyülsz velük, akkor sikerül majd kiűzni azokat.

A zavaró gondolat kiűzésének gondolata a betegséget kiűzni még nem képes elmében létezik. Így minél inkább a kiűzésre gondolsz, annál inkább az elmében marad, és nem leszel képes győzelmet[3] aratni.

Mit kell szem előtt tartanunk ehhez?

A megértés miatt lett a bevezető és elmélyült szint megállapítva. Ha a bevezető szintet szakadatlanul gyakorlod[4], akkor olyan állapotba fogsz kerülni, hogy a kötődés hátramarad anélkül, hogy az elhagyására kellene gondolnod. A ragaszkodás elhagyására történő gondolás is hátramarad, és eltűnik mindenfajta ragaszkodás is.[5]

Amit betegségnek nevezünk az tulajdonképpen a ragaszkodás, megállás, leragadás. A buddhizmus irtózik a kötődéstől. A szerzetes, aki elhagyta a kötődést, már belekeveredhet a világi élet porába. Szabad lesz bármiben, amit tesz, nem fog beszennyeződni és otthonra sem lesz szüksége. Akármilyen út szakértője[6] is legyen valaki, akármennyi technika birtokosa is legyen nem hívható még mesternek[7], amennyiben nem sikerült magát elvágnia a ragaszkodástól. A csiszolatlan kőhöz hozzáragad a kosz és a piszok. Azonban a csiszolt drágakő akármilyen kosz is legyen körülötte, akármilyen mocsárba is kerül, kifogástalan marad. Ha a szakadatlan gyakorlás által csiszolod elméd ékkövét, akkor akármilyen betegséggel, zavaró tényezővel is találkozz, bele tudod vetni magad a közepébe, és eltűnik az, amiben mindezek megjelenhetnének. Szabadon fogsz tudni cselekedni, úgy ahogyan szeretnél.

 

___________________________

Jegyzet:

[1] 病, yamai – betegség. „Mivel kardvívás közben az ember élet-halál küzdelmet folytat ellenfelével, lelkiállapota felbolydul, így olyan érzelmek jelennek meg benne, mint a félelem, kétely, vagy zavarodottság. A valódi harcokat megjárt kardvívók saját bőrükön tapasztalták, hogy az ehhez hasonló, zilált tudatállapot kihat a testmozgásra, eltéríti a vágást, így végső soron az életükbe is kerülhet. A korabeli kardvívók számára tehát a tudat uralása volt az első számú megoldandó feladat, amelyhez Munenori a zen buddhizmus elméletét vette igénybe.” – SZAKAI T.: A japán kendó története, Budapest: Budo Kulturális Fórum, 2014. 76p.

恐懼疑惑 – kyoukugiwaku: félelem (rettegés), megakadás, kétely (hitetlenség), bizonytalanság (zavarodottság) – KATÓ Junichi: Heihó Kadensho ni manabu, Tokió: Nippon Budókan, 2012. 159p.

Minden zavaró gondolat vagy érzelem, amely az elmében (心, shin) megjelenik, és gátolja a cselekvést (szerk.).

[2] 兵法, heiou: a harc tudománya.

[3]勝利, shouri – győzelem. Jelentése a buddhista irodalomban: kiemelkedő kegy, kiemelkedő áldás (すぐれた利益 – sugureta riyaku) – YAGYU M. (Watanabe I. szerk.): Heihou kadensho, Tokyo: Iwnami shoten, 2015. (25.kiadás) 54p.

[4]修行, shugyó. lsd.: YAMAJI Masanori: Sugjó: ’’Test és lélek edzése’’A japán kultúrtörténet egy sajátosságáról, Budapest: Keletkutatás, 1993.

[5]  Megjegyzés: véleményem szerint ezeken a szinteken való áthaladás nem egyszer történik meg, hanem minden edzés, minden gyakorlás során meg kell tudni valósítani. A bevezető és elmélyült szint lényegében egy.

[6]諸道の達者, shodó no tassha: tudományokban vagy művészetekben mélyen jártas ember  – YAGYU M. (Watanabe I. szerk.): Heihou kadensho, Tokyo: Iwnami shoten, 2015. (25.kiadás) 54p.

[7]名人, meijin: égen és földön egyedülálló képességű (ügyességű) ember – YAGYU M. (Watanabe I. szerk.): Heihou kadensho, Tokyo: Iwnami shoten, 2015. (25.kiadás) 54p., mester (szerk.)